Ajándékozási pánik

Az ajándékozási pánik az év végi hisztéria csúcspontja. Mindenki minden évben megfogadja, hogy csak jelképes ajándékokat ad a másiknak, vagy jó, vásárol, de csak a gyerekeknek, a felnőttek csak készítenek egymásnak valamit, vagy ha vesznek is egymásnak valamit, akkor is, tényleg csak valami jelképeset. Mivel mindenki attól retteg, hogy csak ő veszi komolyan az egyezséget és egyedül fog ácsorogni a drága ajádékok között egy házilag barkácsolt dekupázsolt poháralátét készlettel a kezében, kínosan pironkodva, ezért a végén mégiscsak beindul az őrület. Valljuk be őszintén, csak kevesek tudják megtartani ezt a puritantizmusra törekvést karácsonykor. 

Vannak rokonok, ismerősök, akiknek egyszerűen nem lehet kitalálni semmit. A sál az már tavaly volt, a pohárkészlet az snassz, a CD az személytelen, műszaki cikket megbeszéltük, hogy senkinek nem veszünk, akkor mit? Ha az illető személy hölgy, mert ez a nehezebb eset – a fiúk egy könyvnek és egy üveg jó bornak is őszintén tudnak örülni- akkor marad az arany középút: az ünnepi terítékszett. 

Hiszen minden nőnél a fészekrakó ösztön csúcsa az ünnepi asztal, amit körülülhet a család és ahol brillírozhat, álszerényen fogadva a pompázatos ünnepi menüért járó szuperlatívuszokat. A csodás terítő, textil szalvéta, az ünnepi teríték harmóniája már fél siker egy magára valamit is adó háziasszonynál, ezért ha jól megválasztott, a megajándékozni kívánt személy karakteréhez illő terítéket ajándékozunk, nem lőhetünk bakot.